2009. március 22., vasárnap

Tollascsarnok Pécsen

Végre-végre! Létrejött, amiről minden tollaslabdás annyit álmodozott, amit csodálva láttunk pl. anno a svájci világbajnokságon járva: egy igazi, minden igényt kielégítő, kizárólag tollaslabda célokat szolgáló csarnok!
Pécsett, a Multialarm cég finanszírozásában, 9 pálya, szuper világítás, direkt a sportágunkhoz tervezett, alábélelt, rugalmas, tapadós padló, vendégszobák, hogy edzőtábor esetén meg lehessen szállni, öltözők, konditerem. Szuper.
Most volt a héten a hivatalos megnyitó, az ebből az alkalomból tartott bemutató mérkőzésre meghívták a legutóbbi Európa bajnok dán Kenneth Jonassent és az aktuális világranglistavezetőt, olimpiai ezüstérmest, az elmúlt hétvégi Super Series döntő győztesét, tehát a világ pillanatnyilag abszolut legjobb játékosát, a malajziai Lee Chong Weit.
Olyan jeles alkalom ez, amitől azt hiszem minden tollalslabda-rajongónak megdobban a szíve, így hát én is Zsebők Zolival és Indiánnal úgy döntöttünk, hogy leautózunk a jeles eseményre.
Mondhatom, nem bántuk meg!
A csodálatos létesítmény, az összegyülekező tollaslabdás család sok-sok kedves régi ismerőse, kikkel jóleső volt váltani egy-két szót, vagy legalább egy kézfogást, mosolyt, a sok lelkes, az izgalomtól és a közös örömtől kipirult fiatalabb és idősebb arc, és persze mindenek előtt a két világsztár fantasztikus játéka felejthetetlenné tette az estét.
Nem voltak teljesen egy súlycsoportban ugyanakkor, hiszen Jonassen a tavalyi EB megnyerése után gyakorlatilag abbahagyta a versenyzést, és ugyan technikai tudása változatlanul briliáns, de fizikailag nyilván nincs a topon. Lee, a maga bájosan rendetlen, mosolygós arcvonásaival, végtelenül szinpatikus játékával egy másik dimenziót, másik tempót jelentett, hisz ő abszolút a csúcson van, az év talán legfontosabb versenyéről érkezett. Igazából az volt az ember benyomása, hogy akkor csinál pontot, amikor akar, igaz, ehhez erősen akarnia kellett, tehát nem volt elég csak bemutatnia az ütőt, hanem sokérintéses, félelmetes tempójú, hajszálpontos, és nagyerejű ütésekből álló labdamenetekben kellett felőrölnie dán partnere ellenállását. Sajna, csak két játszmáig élvezhettük a pazar játékot, nem adott egy játszmát ellenfelének.
Az európai szövetség honlapja is beszámolt az eseményről, na és íme, néhány percnyi ízelítő a játékból. Meg még egy kicsi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése