A csütörtöki reggeli is az előzőhöz hasonlóan jó hangulatban tellt, kicsit ezúttal később indultunk, a tegnapi tapasztalatok nyomán, nem kell annyira sietni, így is el fogunk fáradni estére :).
Reggelinél volt egy érdekes beszélgetés, amelyben megint előjött az a szemléletbeni, személyiségbéli különbség, ami pl. Örs és Sanyi között van: vigyázzunk az értékeinkre, inkább ne dobjunk ki semmit, ha nem tudhatjuk biztosan, szükségünk lehet-e még rá, tervezzünk előre, adjuk meg a módját a dolgoknak, 100 százalékot akarjunk megvalósítani az egyik oldalon; dobjuk ki, amiről nem tudjuk biztosan, hogy szükségünk van rá, minden pillanatban újra és újra értékeljük át, alakítsuk a terveinket és a cselekedeteinket a pillanatnyi helyzetnek megfelelően, a beláthatóan biztosan megvalósíthatót, a 90 százalékot akarjuk elérni, a másik oldalon. Örök a dilemma, persze, mindkét oldalnak látom az igazát, ugyanakkor a személyiségemhez, az apámtól tanult ethoszhoz az előbbi áll közelebb: egyszer, de akkor rendesen kell megcsinálni a dolgokat; ha valamit elterveztem, akkor azt (ha csak nem lépnek fel igazán rendkívüli, előre nem látható új körülmények) megcsinálom, már csak azért is, mert a környezetemre tekintettel vagyok, nem okozok nehézséget másoknak. Ha igérek valamit, azt betartom. Lehet, hogy az üzleti életben nem lehet így működni? Szomorú, ha így van.
Na, irány a vásár!
A mai nap nem sok újdonságot hozott, egy-két pavilont Zolival, Örssel végigjártunk, de nem igazán láttunk izgalmas dolgokat. El is fáradtunk rendesen, így, miután Sanyival is összetalálkoztunk, még egy-két DMS-standon megállva, kicsit tárgyalva, de mentünk haza. Így is este lett, mire hazaértünk. Finom vacsi (szűzérmék nyárson sütve fűszervajjal, salátával és sült krumplival, 12 euró, gyümölcs tea), majd jóízű beszélgetés-sztorizás, majd pihi.
Úgy döntöttünk, holnap nem megyünk a vásárba, hanem reggeli után kicsit dolgozunk valamit itt a panzióban, majd elmegyünk várost nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése