Reggel 8-kor volt a reggeli. Lobogott a tűz a kandallóban, lábunkhoz egy kedves német vizsla (vagyis inkább valami szetter-féle) dörgölődzött, a 3-4 -féle friss zsömle roppanva olvadt a szájunkban, a tojás, szalámi, sonka, vaj, dzsem mellé tea vagy kávé tejszínnel volt az innivaló. Ez a kedvenc étkezési műfajom, így érdemes élni!
Kicsit körülnéztem a panzió kertjében még indulás előtt, a határban szélturbinák forogtak, a ház mellett bocik legeltek. Idilli, 21. századi: együtt a hagyomány, a folytonosság és a modernitás, a fejlődés!
Egész simán bejutottunk a városba, pontosabban a Messe negyedbe, ami Hannover egyik külvárosának tekinthető. A bevezető autópályát – kiváló német precizitással szervezve – egyirányúsították: reggel a vásárváros felé, délután az ellenkező irányba lehetett használni mindkét oldal összesen 6 sávját, a lekanyarodáskor pedig kellő számú és határozottságú forgalomirányító-had terelt minket egészen az egyedi parkolóhelyig. Egy pillanatra se kellett megállni, pedig hihetetlen sok autó érkezett. Szomorúan jutott eszembe a hazai BNV vásárterülete körüli forgalmi helyzet: volna mit tanulnunk!
Maga a vásárváros beváltotta az előzetes „fenyegetéseket”: vagy 20 „A” pavilonnyi csarnok, hatalmas, ám viszonylag jól átlátható területen, rendezetten, kellő, jól átgondolt információs hálózattal. Az első napon lényegében a teljes vásárt végigszaladtam (szétváltunk, mindenki a maga útját járta), persze csak felületesen. Lényegében egy-két pavilonra szorítkozik a minket szakmailag érdeklő téma, így holnap elég lesz azokban alaposabban körülnézni. Nagyon rendkívüli dolgot nem igen láttunk, ami megmaradt bennem az a 3D TV, a tekintettel vezérelhető interfész, az egy kupacban elhelyezkedő, vagy 3 nagy pavilonnyi kinai (koreai, taiwani, stb.) ismeretlen kis cég tömege, az egyik kültéri pavilonféleség csodálatos faszerkezete, a grandiózus bajor söröző.
Mindnyájan elfáradtunk, mint a kutya, így a hazaautókázás után ugyan még elautóztunk a közeli városkába (Bergen), de csak mentünk egy kört autóval, ki se szálltunk, mentünk a szállásra. Megérkezés után még elmentünk a tegnapi étterembe vacsorázni (ezúttal én is ettem egy finom ételt az egész napos koplalás után), az összeszedett prosikat átlapoztuk közben, megosztottuk egymással a látottakat, majd pihi. Holnapra is kell az erő.
Nem kellett ringatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése