Kedd reggel indulás Hannoverbe, a CeBIT-re.
Előző este Nanyi már ott aludt, mivel reggel már ő vitte a gyerekeket suliba. Egész héten így lesz ez, köszönet és hála néki, nélküle nem jöhetett volna létre ez az utazás.
6-kor kelés, gyerekeket még megetettem, uzsonnát készítettem nekik, majd magamnak is készítettem az útra nehány szendvicset, majd irány az iroda. Oda megbeszéltük meg az indulást, nyolcra. Én értem be elsőnek, a többiek később jöttek, végül azért fél kilenc után kicsivel sikerült elindulni. Ugyanakkor teljesen hatalmába kerített az érzés, hogy minek is megyek én? Akarom én ezt igazán így, ebben a formában? Megint szembesültem azzal, hogy vannak olyan emberek, akiknek fontos az, hogy ha megbeszélünk valamit, hogy nyolc, akkor az inkább ¾ 8 legyen, mintsem 8 óra 10 perc, hogy ne okozzak másoknak kellemetlenséget, egyáltalán: empátia, míg másoknak ez nem számít, a saját működésmódja szerint éli az életét. Sokszor gondolom azt, hogy pl. a vállalkozáshoz, a vállalkozóhoz ilyen attitüd kell talán. Némi önzés, öntörvényűség, agresszivitás, dominanciára való törekvés. A szelídebb, toleránsabb, empatikusabb ember nem bír üzletember lenni. Majdnem egész úton ezen járt az agyam, tartott ez a nyomott hangulat. Az út Hannoverbe több mint ezer kilométer, kb. 11 órásra terveztük (csaknem egész úton autópálya). Úgy is lett, este fél nyolcra a szálláson voltunk. Nem tévedtünk el sehol (a GPS-nek is hála, persze), nem kerültünk dugóba, minden OK volt. Pozsony, Brno, Prága, Drezda, Lipcse, Halle, Braunschweig, Hannover volt az útvonal. Prága környékén kicsit esős, ködös volt az idő, a cseh-német határvidéken némiképpen hegyvidéki, még havas volt a táj, de az út végére még a nap is kisütött. Amúgy semmi látványos. A szállásunk Hannovertől kb. 60 km-re van, egy Bergen nevű kis városka egyik csatolt részén, Bergen-Bollersenben. (Itt volt a környéken az egyik hírhedt hitleri haláltábor, Bergen-Belsen.) A közeli, kicsit nagyobb város Celle, ami az átutazós első benyomásunk szerint gyönyörű! Azon kevés település egyike, amit nem bombáztak le a világháborúban, így sértetlenek a jellegzetes, fageranda-szerkezetű, téglás házai. Adandó alkalommal majd napvilágnál alaposabban megnézzük.
Maga a szállás egy kis panzió, szintén ódon, emeletes épületben, egy régi major közepén. A tulajok részint még viszik a gazdaságot (jószágok is vannak tán), részint egy kis fabútor üzemet működtetnek.
A pihentető alvás előtt még elmentünk vacsorázni (én nem ettem) a közeli helyi vendéglőbe, nagyon kellemes volt, és finom volt a kaja és a sör (állítólag).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése