március eleje

Testsúly: 91 kg

Pénteken meccs: MTSE (transzplantáltak), sima győzelem.

Szombaton Fürjes kupa. A csoportban 1 győzelem és két vereség: a győzelem szuper. Olyan csávót vertem, akitől legutóbb kikaptam, most jó alaposan visszavágtam néki. A két vereség egyike egy fiatal BSE-s kiscsaj, jobb már nálam. Ők nem kerületi-budapesti szintű játékosoknak készülnek, hanem NB1-esnek, akár válogatottnak, és pl. akivel most is játszottam, ő is ifjúkora ellenére már többet ping-pongozott életében, mint én. A másik egy idős, rutinos, nagyon „köcsög ütős” volt, nem igazán küzdöttem ellene. Pedig már sokszor elhatároztam, hogy most, majd most, végre megpróbálok igazán higgadtan, mégis küzdve játszani egy ilyen ellen (laza koncentráció), de aztán mégis, amikor ott vagyok, huss, elszáll a (lelki)erő, marad az idegbetegség, vagy jobbik esetben, mint most is, az érdektelenség. Pedig egyszer ezen túl kellene már lendülni! A vigaszágra jutottam így, ahol az egyenes kiesésés szakaszban egyet nyertem, majd a legszarabb asztalon játszva a második kanyarban veszítettem. Ez is egy olyan meccs volt, ahol küzdeni kellett volna, az ellenfél nagyjából olyan tudású volt, mint én, de nem tudtam. Bosszantó volt.

Utána irány haza, majd kicsi pihenés után a már klasszikusnak számító túrós-csokis sütemény! Remek lett.

Vasárnapra Jóska bátyámékat vártuk ebédre. Nagyon régen volt már nálunk, a felesége, Mária meg még tán sosem, és Orosz Zoltán triójának harmonika koncertje apropóján meghívtam őket. Vasárnap reggel egy rövid vásárlás után főzés: kacsasült (mell), snidlinges- rozmaringos vajas burgonyával, párolt lila káposztával. Előételnek pedig a fűszeres kacsazsírban, tepsiben sült hízott kacsa mája gyengéden pirított roppanós fehér kenyérrel, lila hagymával. Desszert pedig a fentebb említett süti. Felséges volt, nagy sikert aratott.

Egy apró intermezzo zavarta meg egy időre a jó hangulatomat. Úgy beszéltük meg, hogy egy órára érkeznek, úgy időzítettem az ebédet. Na, egy előtt 5 perccel jött Jóska telefonja, hogy még csak most indulnak (legalább egy óra az út tőlük)! Hú, nagyon mérges és csalódott lettem! Mi lesz így az étellel? Úgy készültem pedig! Ráadásul már mindenki nagyon éhes is volt. Némi morcos pauza után aztán sikerült visszatértem a jó hangulathoz, azt mondtam magamban: ááá, nem hagyom, hogy egy ilyen hülyeség elrontsa a kedvem, megoldom, hogy melegen maradjon az étel, amúgy meg csak annál jobban fog esni a kaja. Na, így is lett. Jó, erőt adó érzés volt felülemelkedni a rossz érzéseimen.

Ebéd után kis beszélgetés, majd a gyerekek közös (karaoke DVD, magyar musicallek) éneklése – vicces, ahogy Máté fiam a maga 9 évével arról énekel, hogy „két férfi küzd egy nőért, és nem számít más csak a kéj”, stb. – , Eszter zongorázása, rajzmutogatása következett. Eszter olyan szépen tud énekelni! Igazán nagy örömet szerez, mikor hallgathatom: szeretet, büszkeség vegyül az esztétikai élvezetbe.

Ezután elmentünk a koncertre a Csilibe, ahol megint megtörtént a csoda, ha nem is olyan mértékben, mint az előző alkalommal, de ismét elvarázsolt a csodás muzsika, a virtuóz előadásmód. Most más felállásban játszottak: a harmonika mellett gitár (Ursu Gábor) és bőgő (Pengő Csaba) alkotta a triót, és kevésbé jazzes volt a repertoár, sok népszerű dallam szólalt meg, de a hangzás, a briliáns technika, az áradó zene most is magával ragadott. Különösen a két Piazzola szerzemény meg a délszláv dallamok váltottak ki bennem a múltkorihoz hasonló érzelmeket. Jóskáéknak is nagyon tetszett, így remekül sikerült az egész nap.