... Mindig van egyrészt-másrészt. Mert a dolgok nem fekete-fehérek, hanem árnyalatosak, szürkék, jobb esetben szinesek. A dolgok soha nem önmagukban valók, hanem részei valaminek, viszonyulnak valamihez. Csak így, ezáltal van értelmük, jelentésük. Még a puszta percepció is ilyen.Az ember hajlamos belefeledkezni a saját nézőpontjába, pedig izgi dolog meglátni a dolgok másik oldalát, másik ember szemével nézni egy helyzetet. És persze - feltéve, hogy nem gondoljuk magunkat csalhatatlannak - így teljes, így kiegyensúlyozott a világ...
Voltunk a múlt héten a kedvesemmel egy koncerten, a Művészetek Palotája Fesztivál Szinházában, ahol is egy műsorban szerepelt két együttes, az egyik a Kampec Dolores, a másik pedig a Zuboly.
Egészen más nézőpontból, más zenei eszközöket használva "beszéltek", mondtak számomra ugyanarról a dologról - miszerint az élet szép és gazdag, és vigyázzunk rá, ne hagyjuk, hogy elrontsák, hogy elrontsuk - klasszakat.
A Kampec Dolores emelkedett, költői, jazzes megközelítése (elsősorban Grencsó invenciózus szaxofon játéka és a dobos feszes ütemei révén) mint zene, nekem személy szerint jobban tetszik, mint a Zubolynak a "blődli-határt" súroló, sokszor proteszt tartalmú, polgárpukkasztó, karcos muzsikája, tehát ha csak zenét akarnék hallgatni, az előbbit választanám.
A Kampec Dolores komplett színpadi produkcióval mutatkozott: az énekesnő narrációja a dalokat egy laza, költői történetfűzérré kapcsolták. Az előadás alatt a színpad hátterében pedig egy vetített háttér mögött árnyjátékot táncoltak táncos lányok. A szines hátterek szabálytalan, néha habos, másszor mozaikszerű formákból, és hol a láva, hol a dzsungel, hol a páva farka erőteljes színeiben pompáztak. A táncosok az aktuális zene, illetve a narráció tematikájához lazán kapcsolódó mozgássorokat adtak elő. (Volt egy fajta játékuk, ami különösen tetszett: két táncos szerepelt benne, az egyik az égi isten, a másik a földi ember megszemélyesítője; kezdetben az isten mozgatta az embert, mint valami bábut, majd aszerint, hogy milyen közel voltak mélységben a fényforráshoz ill. a vászonhoz, változott a méretük, egymáshoz viszonyított arányuk, viszonyuk; kézenfogták egymást, és hol az egyik volt óriási és a másik törpe, hol fordítva, hol meg egyméretűek-egyenrangúak voltak.) Nagyon látványos, izgalmas volt.
Ime egy kis ízelítő:
Honlapjuk: http://kampecdolores.hu
A másik banda, a Zuboly, minden, csak nem emelkedett: földhözragadt, hétköznapi dolgokat parodizáló, egyfelől rappes, másfelől népzenei (szó szerint, mivel az egyik oldalon Busa Pista MC bézból sapkában reppel meg szájbőgőzik, a másik oldalon meg Benke Félix énekel népdalokat, meg játszik fűszálon, kettejük között meg a szemüveges Hock Ernő bőgőzik, és a főnök, a dumastílusában Wahorn legjobb napjait idéző Ágoston Béla szaxizik); jazzes és operettes. Gátlások nélkül nyúlnak mindenféle zenei stílushoz, előadóhoz, néha valósággal "bunkóskodnak" (zeneileg), ugyanakkor remek zenészek mindannyian. Fergeteges koncert volt!
Ebből is egy kis ízelítő a You Tube-on van még egy rakás):
Honlapjuk: http://www.zuboly.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése