1. hét után

Eltelt az első ezévi hét. Kicsit nehéz volt visszarázódni a két csodás pihenőhét után a munkás napirendbe (6 órai kelés a 9-10 órai helyett, sötétben elindulás, no szieszta, yes 9-10 óra munka, 2 óra BKV naponta, ...), totális álomkór volt rajtam, de azért átvészeltük. Viszont a belső béke és harmónia megléte mégis könnyűvé tette ezt a hetet: szeretem az embereket, a szeretteimet, magamat!

Érdekes most újra megfigyelni a blogolás ezen aspektusát magamon, egybecseng a Tréning gyakran hangoztatott állításával: "a szánkkal teremtünk". Ha kimondunk (ez esetben leírunk) valamit, az teremtő erővel bír. Az a tudattalan, mély, nagyon erős motiváció, hogy "egybevágó" legyen az ember saját magával, hogy megfeleljen saját állításainak, a maga által az embereknek mutatni szánt képnek, hatalmas szabályozó erővel bír.

Az, hogy kicsit még mindig halogatom, hogy eme naplóféleséget megosszam a nekem fontos emberekkel, attól a tudattalan félelemtől van talán, hogy mi van, ha mégsem sikerül megvalósítanom, amit vállaltam. Az is kicsit visszatart persze, hogy vajon érdekelne-e ez egyáltalán másokat, vajon milyen képet szűrnének le belőle? No de éppen ezért kell közzétenni, hogy ne legyen számomra visszaút, hogy ne lehessen magam előtt is "elködölni" a dolgokat.

Az eredetileg kitűzött tervek, napirend nagyjából működik, egy-két elemét nem sikerült még ezen a héten teljesen betartani. Az egyik, hogy néha veszek az ebédhez 2 magvakkal szórt stanglit: ez talán még belefér. Bizonyos ételek egyszerően nem esnek jól valami kenyérféle nélkül. Ebből ez még aránylag jó műfaj, teljes kiőrlésű lisztből van, megszórva mindenféle magvakkal, nagyon finom. Ami nem fér bele, hogy néha sütit (túrós rétes) is veszek hozzá, ezt a jövő héten abba kell hagyni!

A meditálás még nem indult be igazán, a reggeli menetben úgy látom, erre nem igen lesz mód. Nem vagyok hozzá elég friss, illetve, a viszonylag rövid idő alatt elvégzendő sok apró teendő elvonja a figyelmemet. Ami jól működik helyette, az az irodába menés közbeni, ha nem is meditáció, de azért pozitív gondolati hangolódás. Már ez is sok erőt, pozitív töltést ad a napra. Ahhoz azonban, hogy valóban meditálni tudjak, ennél sokkal több, nyugodt, zavartalan idő kell, ennek még meg kellene találni a helyét a napi vagy a heti rendben, egyelőre nem látom, mikor.

Mindenesetre most jól, nagyon jól érzem magam, szerelmes vagyok a feleségembe, szeretem a gyerekeimet, szeretem magamat, és ez így jól van!

Ja és persze a súlyom: 102 kg.