2009. április 13., hétfő
Asztaltársaság
A héten, kedden, V. L. barátom meghívására részt vettem egy érdekes kis baráti összejövetelen. Az volt a kezdeményezéssel a szándéka, hogy időről időre néhány kedves (férfi)ismerős összejöhessen, és kötetlen formában, valami harapnivalóval rakott asztal mellett megvitathasson mindenkit érintő-érdeklő témákat. Az első alkalommal nem tudtam résztvenni, de most alkalmas volt az időpont. Az előre feldobott téma a spirizualitás volt, hogy kinek milyen ezzel kapcsolatos élménye van, ki hogyan éli meg erősen technicizált korunkban az emberek sprituális igényeinek különböző megjelenéseit. Izgalmas témának igérkezett. A valóságban azután nem ez lett a fő téma, valahogy felvetődött előbb egy másik, és az idő nagyobb részében erről folyt a csevely: mit is engedhet meg a szülő a gyermeknek, illetve hogyan is kezelhető a másik szülő esetleg eltérő értékrendje, amikor az a mi gyermekünkkel kerül kapcsolatba. A társaság rajtam kívüli részének gyereke Waldorf-iskolába jár, vagy azzal van valamiféle kapcsolata (innen az ismeretségük), így, mivel ebben az oktatási formában különösen is nagy jelentőséggel bír a szülőkkel, a családokkal való kapcsolat, számukra evidens ezen problémák felvetése, megbeszélése. Érdekes volt számomra is, jó emberekkel cserélhettem eszmét. Aztán persze sok minden érintőleges téma szóba került (egyéni, társadalmi, állami szerepvállalás az oktatásban, a politika szerepe, a civil szféra szerepe a politikában), és az este vége felé még az eredeti téma is terítékre került kissé. Ezzel kapcsolatban most csak egy apró megjegyzés: én úgy gondolom, bármilyen hit, vallás, lelki támasz, eszme üdvözítő lehet, ha jó cselekedet szül. Tehát ha nem árt másoknak, nem akarja az ő igaz hitüket anélkül szétrombolni, hogy valamit adna helyette, ha az emberek, a közjó javát szolgálja. Ugyanakkor az egy nehéz kédés, mi van, ha valaki, akár egyetlen ember, vagy egy társadalmi csoport, nép olyan eszmékkel él, amik innen nézve rosszak, károsak, ártanak nekem avagy másoknak? Mi ilyenkor a biztonságos mérce? Meddig és mily módon szabad/kell beavatkozni? Mi is a közjó? Nincs sommás válasz, esete válogatja. Mindig van egyrészt és másrészt. Mindenesetre élvezetes, tartalmas gondolatokban gazdag este volt!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése